Godot-ra várva

Ebben a rovatban olyan problémákról írok, amelyek bárkivel megtörténhetnek, és a közgazdasági gondolkodás segíthet a megoldásukban.

Kaptál már olyan megkeresést, mondjuk egy régi ismerőstől, amelyik sok pénzt ígért kevés munkával? Jól hangzott, ugye? Az ilyen ajánlatok nagyon gyakran átverések. A módszerek sokat fejlődtek az évek során, de a lényeget még mindig nehéz megfogni. Először vegyük sorra, milyen "üzleti" ajánlatról lehet szó.

A legtipikusabb eset a piramisjáték, angolul Ponzi scheme, amit az első híressé vált olasz származású amerikai férfiről neveztek el, aki 1920-ban szerzett egy elég csinos összeget. A dolog lényege, hogy a szervező egy befektetést kínál a piacinál magasabb kamatra és a kifizetett kamatokat az új befizetésekből finanszírozza. Mivel tényleges befektetés, termelés vagy árucsere nem történik, ez csak addig fenntartható, amíg az új befizetések meghaladják a régiek kifizetésit. Ezután a rendszer összeomlik, és mindenki futhat a pénze után. 

A másik ismert eset, amikor egy hasonló dolog zajlik le, de történik tényleges árumozgás. Ez lehet valamilyen befektetési jegy vagy egészségesnek mondott termék, röhejes fogyasztói áron. Itt a pénzmozgást azt tartja fent, hogy a vásárló tovább értékesítheti a terméket a következő szinten. Ez persze csak akkor nyereséges, ha elegendő számú vásárló érdeklődését fel tudja kelteni. Ebbe a kategóriába tartozik a multi-level marketing (MLM) cégek egy része.

Rossz hír: a második sokkal veszélyesebb. A piramisjáték ellen a jogrendszer is véd minket, hiszen illegális tevékenységről van szó. Felismerni is egyszerű: habár befektetésnek hívják, nem világos, honnan jön össze a kamatok kifizetéséhez szükséges pénz. Az MLM sokkal ravaszabb. Van igazi termék, gyakran legálisnak számít, és gyakran nem egyetlen ember meg is képes belőle gazdagodni. Mi a trükk, hogyan lehet megkülönböztetni például a látszólag hasonló modellt használó Avontól?

Többlépcsős struktúra lényege, hogy az egyes szinteken lévők a közvetlenül alattuk lévőkön keresztül bonyolítanak le forgalmat. Az alattunk lévő lehet végfogyasztó is, aki tényleg elhiszi, az adott termék kiváló, de nem a továbbértékesítésből kíván megélni. Ezek a termékeket többnyire a hasonló dolgok fölé árazzák be, ezért a bolti vagy közvetlen értékesítés nehézkes lenne, ahol az árak könnyedén összevethetőek. Emiatt a végfogyasztókhoz történő értékesítés alacsony marad, a vállalat kevés hasznos terméket állít elő. Honnan akkor a profit? Miért éri meg egy ilyen hálózatot kiépíteni? A leggyakoribb modell lényege, hogy eladatlan készletek maradnak a hálózat alacsonyabb szinten lévő tagjainál. Ezektől azonban a vállalat már megszabadult, így nyereséges tud maradni.

Így, habár profit keletkezik, és a tevékenység nyereséges, fogyasztói többlet alig vagy egyáltalán nem jelentkezik. A végfogyasztó ugyan érezheti, hogy a termék nem ért annyit, amennyit kiadott érte, ám ez hasonló módon előfordulhat bármi más, akár egy rosszízű, kiszáradt kenyér esetében is. Azonban az alacsonyabb szinten lévő értékesítők komoly összegeket veszíthetnek és a kétségbeesésükben sokan elerodálják a társasági kapcsolataikat. Nem ismerős a helyzet? Régen nem látott ismerős telefonon hív minket, hogy "ajánlok neked egy fantasztikus lehetőséget"? 

A felismerésnek sok módja van. Nem tökéletes, de többnyire működik: a legegyszerűbb azt feltételezni, hogy az üzleti életben a szereplők a saját érdekeiket tartják szem előtt. Erre lehet azt mondani, hogy ez nem mindig van így. Így igaz. A megható tv-műsor után telefonon adakozó nyugdíjas, a szabad online fórumon kérdéseket megválaszoló informatikus, a buszmegállóban egy ismeretlen diáktársának cigit adó tizenéves vagy a gyereke szaros pelenkáját kicserélő anyuka nem azért cselekszik így, mert anyagi hasznot vár. Valami más mozgatja. Vannak azonban helyzetek, amikor az önérdekkövetést teljesen jogosan feltételezzük. Egy vállalatnak (nem alapítvány, nem önkormányzat), amivel semmilyen személyes kapcsolatunk nincs, deklarált célja hasznot szerezni a tevékenységéből. Egy nagyobb cég esetében a tulajdonlás és a vezetés el is válik egymástól, így egy felelősségteljes menedzsertől nem is várhatunk mást, hiszen nem a saját pénzével bánik.

Induljunk ki tehát abból, különleges eseteket leszámítva a cég haszonra kíván szert tenni. Nézzük meg ezt egy tipikus MLM cég esetében. A megkeresés után arról próbálnak bennünket meggyőzni, hogy kevés munka=sok pénz elérhető minden készség vagy szakképzettség nélkül is, ha csatlakozunk értékesítőként. Tegyük fel egy pillanatra, ha ez igaz. Ebben az esetben örömmel csatlakozom, ez baromi jól hangzik. Gondolom, ezzel más is így van, tehát sokan jelentkeznének erre a munkára. Ha ez így van, a cég kevesebb fizetés mellett is tudna alkalmazni, hiszen, ha felmondanék, mindjárt ott lenne helyettem egy rakás másik szerencsés, aki szívesen kapna sok pénzt kevés munkáért. Ez pedig így van, hiszem állításuk szerint akkor is bevesznek, ha semmilyen értékesítési tapasztalatom nincs.

Vagyis a cég nem a saját érdekei szerint cselekszik, ha az állítás igaz, teljes joggal gyanakszunk. A megoldás egyszerű: valójában kicsi az esélye, hogy meggazdagodnánk. Honnan is lenne sok pénz, amikor az csak a végértékesítésből származik, amiről lehet sejteni, nem túl nagy? Hasonló rendszer volt nemrég a ScienNet, amely azt állította, vásárlásokkal meg lehet gazdagodni. Ott is fel kellett volna tenni hasonló kérdéseket a belépőknek. Miért van rám szükség a tranzakciókhoz? Honnan jön a többlet pénz, ha senki sem állít elő semmit?

Sok sikert a gyakorlatban.