A többszörös áfakulcs ellen az Operaházhoz meghirdetett tömegtüntetés hivatalos vége után is sokan maradtak a helyszínen, és az épületben ünneplő kormányt szidalmazták, majd kiabáltak a távozó vendégek felé. Az ünnepségen résztvevők a hátsó és oldalsó bejáratokon távoztak, köztük Orbán Viktor is, aki rendőrsorfal között szállt be mikrobuszába. A szervezők szerint százezres tömeg gyűlt össze a budapesti Andrássy úton. A tüntetők dilettánsnak nevezték Matolcsy György minisztert, és a szónokokkal együtt az adótörvény visszavonását követelték.
A fenti jelenet természetesen nem történt meg ebben a formában és nem is fog. A gazdaságpolitika bonyolult, és megfelelő minőségű elemzések hiányában nem tudjuk körülbelül sem, mekkora károkat hoz egy-egy ordenáré döntés. Nincsenek jól leírható, egymondatos jelszavak, és gyakran kevés olyan van, akit a döntések közvetlenül rosszul érintenének. Pedig.
A magyar adórendszer egy elég súlyos katyvasz, és Matolcsy megnyilvánulásai alapján az irány is teljesen rossz. Mivel az ország nem rendelkezik komoly természeti erőforrásokkal, a járulékok mellett két nagy adófajta jellege és mértéke központi kérdés. Ez az ÁFA (és társai) és az SZJA. Magyarországon történelmileg úgy alakult (sic!), hogy az előbbi többkulcsos, habár semmilyen józan érv nem szól mellette.
Az forgalmi adók komoly állami bevételt jelentenek mindenütt. Nálunk különösen, a 27%-os általános kulcs a legmagasabb a világon. Azonban, a jövedelemadókkal ellentétben erősen befolyásolják, mire költjük a pénzünket. A magasabb adókulcs magasabb árat jelent és alacsonyabb fogyasztást, vagyis csökkenti az érintett vállalatok bevételeit és versenyképességét. A különböző adókulcsok tehát képesek visszavetni vagy helyzetbe hozni egész ágazatokat. Ha több kulcs is rendelkezésre áll, a szabályozó (vagyis a kormányzat) nagyon erős pozícióba kerül, és képes legális eszközökkel is irányítást szereznie a versenyszférában. Vagyis a vállalatok profitja nem a teljesítményüktől függ kizárólag, hanem személyes kapcsolatoktól.
Különböző kulcsokat mégis találunk több országban is. A dolog logikáját szociálpolitikai megfontolások adják, hiszen az egyes jövedelmi csoportok eltérő fogyasztási kosarakkal rendelkeznek. Így lehetséges úgy támogatnak egyes csoportokat, hogy az kevésbé terheli meg a költségvetést, mint a piactorzító hatással nem rendelkező jövedelemadó.
Ezen túlmenően nehéz úgy érvelni további kulcsok mellett, hogy az könnyen védhető legyen. A kis adók mindig ezer sebből véreznek. A chipsadó esetében a minisztérium arra sem vette a fáradságot, hogy érvekkel álljon elő. Ha az egyes termékek egészségügyi kockázata volt a szempont, miért fizet adót a boltos, és miért kap mentességet alóla a cukrászda? Miért kétszer annyi a sós mint az édes nassolnivalók adója? Kétszer annyira basszák szét a vesémet? Miért nem számít szörpnek a bodzaszörp? Ennél már csak a pornóadó lesz jobb. Képzeljük el, ahogy egy APEH hivatalnok eldönti, mi számít "szexuális izgatásra alkalmas eszköz"-nek.
A kis adók és a többszörös kulcsok mellett nehéz érvelni, és van náluk jobb megoldás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.